PapAgota Média
  • Címoldal
  • Média

Az iskolai erőszakról

2015.12.06. 575 Olvasás

Az erőszak lényege: rövid, kirobbanó erejű, leginkább a krízis kifejezéssel jellemezhető történés, mely a korábban kialakult feszültségeket feloldja. Az iskolai erőszaknak több formája is létezik: tanár—diák, diák—tanár, diák—diák, illetve diáki—iskolai eszközök irányába történő erőszak. A diák—diák közötti erőszakot bullyingnak (zaklatásnak, terrorizálásnak) nevezzük. Olyan agresszív viselkedéstípus, amely ártani vagy zaklatni akar, ismételten előfordul, és jellemző, hogy az erőviszonyok nincsenek egyensúlyban, azaz a zaklató visszaél a fizikai vagy pszichológiai erőfölényével (Olweus, 1994).

A bántalmazók nagyobb arányban kerülnek ki a fiúk közül, és a többségük áldozat is egyúttal. A bullying fiatalabb gyermekek körében gyakoribb. A fiúkra a fizikai bántalmazás jellemzőbb, a lányokra a közvetett, szóbeli. A legszembetűnőbb, ha a gyerekek testi vagy nagyobb lelki sérülést okoznak egymásnak, ám létezik az agressziónak egy kevésbé látványos formája is — a verbális, azaz szóbeli bántalmazás. Napjainkban különösen gyakori az internetes zaklatás, a közösségi portálok adatlapjával való visszaélés vagy az e-mailes zaklatás — a cyberbullying.

Az agresszivitás és a durvaság általános jelenséggé vált a középiskolában, ám a fiatalabb korosztályokat is egyre inkább érinti. Elsősorban urbánus jelenség, és főként a szakképző intézményekre jellemző, kialakulásában pedig a családi és a gazdasági helyzet ugyanannyira meghatározó, mint a tanulók által elszenvedett iskolai kudarcok. Többen azt látják az agresszió hátterében, hogy sok gyerek nem kap otthonról megfelelő magatartási mintát. Ez különösen a munkanélküli szülőkről mondható el, akik akarva-akaratlan nem tudják felmutatni a tevékeny élet mintáját, a céltudatos aktivitás példáját.

A bántalmazás motivációi között szerepel a túlzott figyelem igénye, az elismerés vágya, a hatalomvágy, a mások feletti kontroll igénye, a mások gyötrésének kóros élvezete, az áldozatoktól kikényszerített anyagi haszon reménye.

Az iskolai környezetben előforduló erőszakos cselekedetekkel — érthető okokból — az iskola harcolhat a legeredményesebben, a legtöbbet pedig a szakszolgálat (pszichológus, pedagógus), illetve a tanulókkal közvetlen kapcsolatban lévő tanárok tehetik — ha alkalmasak a munkára, és szakmailag megfelelő felkészítést kaptak. Ám a pedagógusok gyakorta eszköztelenek az agresszív helyzetek kezelésében, megoldásában. A tanárok sokszor bizonytalanok, nincsenek tisztában a jogaikkal, nem tudják, mit tehetnek a fegyelmezés terén, ezért a szülők támogatása és nyitottsága hatékony segítség lehet. A bántalmazottaknak meg kell tanulniuk azt mondani, hogy: „Hagyjál békén! Hagyd abba!” Esetenként arrébb kell menniük, ahol többen vannak, keresniük kell egy tanárt vagy szakembert, akivel beszélhetnek.

Platón és Szent Ágoston is úgy vélte, a nevelési szigornak jelentősége van. Ám a humanisták már erélyesen elítélték a tanulók elleni erőszakot az iskolában, Rousseau pedig a gyermek megismerése fontosságának hangsúlyozásával, az egyéni bánásmód követelményének megvalósításával kívánta visszautasítani ezt a nevelői gyakorlatot. Az iskolai erőszak megfosztja a gyermeket cselekvési szabadságától, emellett új magatartási formák elsajátítására kényszeríti, és speciális kulturális tartalmakkal látja el.

Rendezett családi háttérre, kiszámíthatóságra és értelmes programokra is szükségük van a fiataloknak ahhoz, hogy ne váljanak áldozatokká vagy éppen bűnelkövetőkké. Viselkedni is meg kell tanítani őket, hiszen a provokatív magatartásukkal gyakran saját magukat sodorják bajba. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a neveletlen gyermekek született gonosztevők, mert sok esetben éppen azok bántják társaikat, akik maguk is agresszió áldozatai. A fiatalokat meg kell tanítani szabadidejük értelmes eltöltésére, mert az unalomnak és a csellengésnek súlyos következményei lehetnek. Ugyanilyen veszélyes lehet a rossz társaság, a szülők erőszakos magatartása is. Tapasztalatok igazolják, hogy az internet világában a gyermekek nemcsak a felnőttektől, hanem egymástól is eltávolodtak. A kamaszok valójában igénylik a szabályokat, mivel a jól kiismerhető környezet biztonságérzetet nyújt nekik, ellentétben a napjainkra jellemző káosszal, mely csak fokozza agresszivitásukat.

Média

  • A békés önérvényesítés művészete
  • Hatvanon és még azon is túl...
  • Az életközépi krízis
  • A boldogságról
  • Iskolai zaklatás
  • Mi az a flow?
  • Lelki okok a meddőség hátterében
  • Az iskolakezdés gyötrelmei
  • A leválás
  • Fontos tények a flörtről
  • Mobbing, avagy pszichoterror a munkahelyen
  • Szeret, nem szeret
  • Az iskolai erőszakról
  • Számítógépezés gyermekkorban
  • Önpusztítás, önsértés
  • Trauma és poszttraumás stressz szindróma
  • Öngyilkosság
  • Internetes ismerkedés
  • Mi fán terem a féltékenység? (1.)
  • Mi fán terem a féltékenység? (2.)
  • Hogyan kötődünk?
  • Vizsgadrukk és egyéb diáknyomor
  • Családon belüli erőszak - I. rész
  • Miért bántasz? - A családon belüli erőszak formái - II. rész
  • Bántalmazás a családon belül - III. rész
  • Mi a baj velünk?
  • Társfüggőség vagy kodependencia
  • "Anyu és Apu elválnak"
  • Van élet a válás után
  • A lelki vezető - a segítő
  • A szegénység pszichológiája - az okok boncolgatása nélkül
  • Tolerálsz?
  • Élet és halál
  • A házasságról
  • Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott
  • Uniformizálódás a személyiség tükrében
  • Városi pszichózis - hol vagyok? Hova megyek?
  • Sötét nappalok vs. fényes éjszakák
  • A fiatalok szexuális mintái és azok kialakulása
load->view($template.'/elements/recent_posts_view')?>

Copyright © 2015 - by Pap Ágota Developed by TippNet