A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, amikor az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli. Ezt, vagyis a pozitív filozófia fogalmát először Csíkszentmihályi Mihály pszichológus fogalmazta meg.
Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben számos interjút készített a jelenséggel kapcsolatban. Többek között elhivatott festőkkel folytatott beszélgetései alatt hasított belé a felismerés, hogy milyen rendkívüli mértékben képesek ezek az emberek ignorálni az éhséget, a kényelmetlenséget és a fáradtságot, amíg a képeiken dolgoznak. A művészek kétségkívül élvezetesnek találták az alkotást, és amikor a festés szubjektív élményéről beszéltek, úgy fogalmaztak, hogy „olyan volt, mintha lebegtem volna”, vagy „mintha valami áramlat sodort volna magával”. Innen a flow, vagyis az áramlat elnevezés.
Pszichológiai értelemben a flow egy konkrét cselekvésben való elmerülést jelent. Akkor tapasztalható, amikor egy tevékenységet nem egyszerű megvalósítani, kihívás számunkra (de nem haladja meg a képességeinket), mégis szabad akaratunkból csináljuk, pusztán az élmény kedvéért, mert egyszerűen szeretünk vele foglalkozni.
A flow során az ember képes csak egy dologra figyelni, és megfelelően terelni saját érzelmeit a legjobb teljesítmény vagy tanulás érdekében. A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy spontán, kitörő örömöt érzünk, miközben egy feladatot megoldunk, de úgy is le szokták írni, mint egy egyszerű, mély koncentrációt, amikor csak a feladatra összpontosítunk. Ilyenkor szinte teljesen megfeledkezünk önmagunkról, gondjainkról és a külvilágról. Az éppen végzett tevékenység örömet szerez és kihívás számunkra, többé válunk általa, fejlesztjük készségeinket és gyarapítjuk tudásunkat, illetve a tevékenységet pusztán önmagáért végezzük.
A flow-élmény előfeltétele a képességeinkkel összhangban lévő, egyértelmű cél, melynek elérése közben minden figyelmünkkel összpontosítunk, megszűnik az öntudatosság tudatos észlelése, az időérzékelésünk eltorzul, kontrollt érzünk a szituáció felett. Persze nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.
Több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak. Akkor tapasztalható, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetében tart bennünket. A flow azonban nem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyet hagyunk, hogy megtörténjen. Bizonyos személyiségjegyű emberek könnyebben és gyakrabban átélhetik az élményt, mint mások. Ezek a személyiségjegyek a kíváncsiság, a kitartás, az önzetlenség, és fontos, hogy a személy szeresse a különböző aktivitásokat pusztán saját magukért végezni. Ilyen érzéseket előidéző tevékenység lehet az éneklés, a tánc, a vallási szertartáson való részvétel, a sportolás, a könyvolvasás, a beszélgetés a szerelmünkkel, a tudós számára egy kísérlet stb. Megtapasztalható ezenkívül vezetés vagy élvezetes munkavégzés közben is. Ezzel szemben nagyon ritkán fordul elő, hogy flow-élményről számolnának be passzív szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban — ez egy újabb érv a tévé előtti bambulás és lustálkodás ellen. Az emberek nemre, életkorra, kulturális és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül hasonló módon élik át.
Hogyan tapasztaljuk meg?
Ha meg szeretnénk tapasztalni, a következőkre érdemes figyelni:
1. Végezzünk élvezetes, izgalmas tevékenységeket. Fontos, hogy szellemi vagy fizikai kihívásként éljük meg őket, de egyúttal olyanok is legyenek, amelyeket szenvedéllyel és élvezettel tudunk művelni.
2. Válasszunk olyan tevékenységeket, amelyeket kihívásként élünk ugyan meg, viszont nem lehetetlenek. Legyenek elég összetettek ahhoz, hogy teljes koncentrációt igényeljenek.
3. Fontos a nyugodt hely és idő.
4. Szüntessük meg a zavaró tényezőket. Kapcsoljuk ki a tévét és a rádiót, a telefont, a mobilunk pittyegését, jelentkezzünk ki a Facebookról.
5. Szigeteljük el magunkat a külvilágtól.
6. Tanuljunk meg összpontosítani minél tovább egy feladatra.
7. Engedjük el magunkat.
8. Ha a tevékenység lehetővé teszi, meghatározott időciklusokban dolgozzunk.
9. Gyakoroljunk. Mint minden hasznos készség esetében, itt is számít a rendszeres gyakorlás.
10. Élvezzük a befektetett munka gyümölcsét.
Ahhoz, hogy létünk minden pillanatát áramlatélménnyé változtathassuk, nem elegendő azt megtanulni, hogyan kontrolláljuk percről percre a tudatunkat. Szükség van egy olyan átfogó célrendszerre, amely által mindennapi életünk eseményei értelmet nyernek. Ha valaki rendezőelv nélkül lép egyik áramlattevékenységből a másikba, élete végén nehéz lesz úgy visszatekintenie, hogy értelmet találjon abban, ami történt. Az utolsó feladat, melyet az áramlatelmélet a tökéletes élményekre vágyók elé állít, az az, hogy harmóniára leljünk mindabban, amit csinálunk, hogy egész életünket alakítsuk át egyetlen áramlattevékenységgé, melynek céljai egységesek és állandóak.