Öngyilkosságon azt a cselekményt értjük, amikor valaki ki akarja oltani saját életét. A pszichiátria egyik legproblematikusabb területe, nem önálló betegség, mégis talán az egyetlen olyan pszichiátriai vonatkozású esemény, amely a beteg halálával végződhet.
Két módszert különböztetünk meg: 1. violens módon elkövetett öngyilkosság, melyet például fegyverrel, önakasztással, magasból való leugrással vagy vágással visznek véghez; 2. nem violens módon végrehajtott öngyilkosság, melyet leggyakrabban gyógyszerrel kísérelnek meg.
Okok és elkövetési módok
Az öngyilkosságok jellemzően valamilyen pszichiátriai kórkép (depresszió, szorongás, skizofrénia) következtében, mintegy szövődményként következnek be. Családi konfliktusok, harci tapasztalat, gyermekkori bántalmazás, rossz alvás, drog és alkohol, szemtanúnak lenni öngyilkosságnál, korábbi öngyilkossági kísérlet, magányosság, idegesség, céltalanság érzete, szingliség, friss válás, munkanélküliség, betegség — a lista végtelen, a felsoroltak elvileg mind emelt öngyilkossági kockázatot hordoznak.
Jellemző, hogy alapbetegségtől függetlenül a férfiak gyakrabban választanak „biztosabb” módszert, a nőknél gyakoribb az enyhébb, akár eleve csak figyelemfelhívó öngyilkossági kísérlet. Speciális terület a serdülőkorúak öngyilkosságának kérdése. Ezekben az esetekben gyakran a rosszul kezelt párkapcsolati konfliktusok, az útkeresés nehézségei állnak a háttérben. A fiatalok által elkövetett kísérletek jelentős része szerencsére csak figyelemfelhívás. Mindezek mellett genetikai okai is lehetnek az öngyilkosságnak. Valamennyi indíték esetében az a közös, hogy az öngyilkos egy bizonyos szituációt reménytelennek érez.
Jelek
Az egyik leglátványosabb változás az, ha valaki befelé fordulóbb, rosszabb hangulatú lesz, mint korábban volt. Emellett arra is rengetegen tesznek utalást öngyilkosság előtt, hogy nincs értelme élniük. Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba való menekülés. Hirtelen hangulatváltozások: az illető az egyik napon jó kedélyű, majd másnap teljesen kedveszegett. Túlságosan is foglalkoztatják a halál, a haldoklás vagy az erőszak kérdései.
Valamilyen esemény miatt csapdába esettnek vagy reményvesztettnek érzi magát. Mind gyakrabban nyúl alkoholhoz vagy kábítószerekhez. Megváltozik a napi rutinja, beleértve az étkezési és az alvási szokásokat is. Kockázatos vagy önpusztító tevékenységeket művel, sorra ajándékozza el a holmijait, vagy folyton újakat vásárol. Úgy köszön el másoktól, mintha örökre búcsúzna. A búcsúlevél (levélvázlatok) írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése (pl. gyógyszerek gyűjtögetése), a halállal kapcsolatos gondolatok egyre gyakoribb felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, amelyek figyelmeztethetnek a közelgő bajra.
Kezelés
Az öngyilkos betegek kezelése döntően pszichoterápiából áll, melyet a pszichiátriai alapbetegségnek megfelelő gyógyszeres terápia egészíthet ki. A depresszió egy jól kezelhető betegség, és az öngyilkosságra gondolva még inkább igaz: az idejében megkezdett megfelelő kezelés életet menthet.
Megelőzés
A „cry for help”-jelenség a később öngyilkosságot elkövető személy vívódására, ambivalens érzéseire utal, egyfajta burkolt segélykiáltás, melyet ha meg tudunk hallani, akár a tragédiát is megelőzhetjük. Az öngyilkosjelöltek nem feltétlenül meghalni akarnak, hanem másképpen szeretnének élni. Az a legfontosabb, hogy az öngyilkossági szándékra utaló jeleket a családtagok és a barátok észrevegyék. Ez persze nehéz, mert a leendő öngyilkosok életük utolsó szakaszában jellemzően alig találkoznak emberekkel. Az öngyilkosság gondolata nem múlik el magától, ezért érdemes segítséget kérni, mely mindenkinek más-más embertől érkezhet (szakember, barát, családtag, lelkész stb.)